Nem le/beszólásnak szánom, de ez most nem lesz rövid! :) (ezért nem a komentezést választottam)
A minap olvastam Lakatos Péter RKC TL blogján egy "Aikido-s post-ot" és az ahhoz tartozó kommenteket. Gondolkozásra sarkalt. Mivel magam is a harci művészetek gyakorlóinak táborába sorolom magam ez azért szerintem nem annyira meglepő, még ha az itt olvasható post az Aikido-ra is van "kihegyezve". (Annyira azért nem áll messze egymástól a saját stílusom és az Aikido; az általam követett tradíciók és gondolkodás vonatkozásában. Ez alatt a Bushido-t, Morihei Ueshiba, Muszasi Miamoto tanításait értem és nem okvetlenül az alkalmazott, vagy oktatott technikákat. Bár azokban is lehet hasonlóságot felfedezni. Hozzáteszem nem véletlenül, de most nem erről akarok írni.)
Tehát a kérdések, amik megfogalmazódtak bennem:
- Kell-e "erő" az Aikido-hoz?
- Kell-e "erő" egyáltalán a harcművészetekhez, a harcművészeteket gyakorlók számára?
- Különbséget kell e tenni az egyes harcművészetek "erő" szükséglete között?
- Ha nem erőre, akkor mire is van szükség, milyen "funkciójú" tréningre?
Mindenek előtt egy dolgot mindenképp tisztázni kell: mi is az a harcművészet?! Most nem "akadémiai" definícióra gondolok, hanem alapelvekre. A köznyelben gyakran keveredik a harcművészet és a küzdősport kifejezés. Gyakorlatilag szinonímaként szerepelnek. Én viszont azt gondolom, hogy ezeket mindenképpen szét kell választani.
- Általánosságban a küzdősportokat gyakorló személy egy adott megmérettetés szabályait elfogadva, egy konkrét kihívásra / versenyre készül, általában előre ismert ellenfelek, vagy legalább is előre ismert paraméterekkel rendelkező (súlykategória) ellenfelek ellen, ismert környezetre (ring, ketrec) készül. A küzdelem ténye, csúnyán fogalmazva megvalósulása, biztos, azaz 100%.
- A harcművész pedig a mindennapi élet kihívásait igyekszik leküzdeni. A fizikai küzdelem nem törvényszerűen része a kialakult "harcnak", de előfordulhat. Az egyik dolog viszont nem feltétlenül zárja ki a másikat. Vagyis egy jó "küzdősportos" is lehet adott esetben jó harcművész, illetve egy jó harcművész is lehet jó küzdősportokban. Bár ez keresztbe is igaz lehet (aki az egyikben jó, nem biztos, hogy a másikban az). Ez lényegében fejben dől el.
De ami a lényeg az, hogy aki részt vesz megmérettetéseken, szüksége van fizikai felkészülésre, de ez nem is volt kérdés. De mi a helyzet a harcművészekkel?! A most következő néhány mondat lehet hogy szentségtörésnek számít egyes személyeknek, de a személyes tapasztalatom az (és azt kell mondjam, hogy sajnos), vannak olyan emberek, akik a "Harcművész" kifejezés mögé bújva elhanyagolják a fizikai tréninget. Miért is gondolom ezt így? Mert, és a harcművészek kapcsán gyakran halljuk, hogy: "A tradíció...!". De mit is értek én ezalatt?! A középkori japán szamurájok számára A Tradíció, (többek között) azt jelentette, hogy ha harcra került a sor, a cél, a túlélés - fizikailag a támadó fölé kerekedni, azt akár meg is ölve - vagyis a győzelem volt. Szerintem ez egy mai utcai támadás esetén sem sokat változott (és itt most nem akarom azt taglani, hogy "Azt, el lehet ám kerülni...!" és egyébb okosságokat, arról beszélek, amikor elkerülhetetlen a tényleges harc). Általánosságban elmondható, hogy egy tényleges harc, igen rövid ideig tarta (néhány másodperc), nincsenek "maratoni" menetek, és - nem elhanyagolhatóan a stressz miatt is - extrémintenzív terhelést jelentenek a szervezetre, különösen ha esetleg egynél több ellenféllel nézünk szembe. (akinek már volt ilyenben része, szerintem tudja miről beszélek, akinek nem, az is elhiheti bátran :) )
Így tehát véleményem szerint, egy igazi harcművésznek, el kell fogadnia a tényét a harcművész tradíciónak és KELL fizkai tréning! Olyan tréning, amely által a szervezet képes elviselni az ilyenkor fellépő streszt és fizikai igénybevételt. És ahogy azt egy általam igazi harcművésznek tartott, egyébként Aikido mester (képes megcsinálni a zászlótartást bordásfalon), ismerősöm modta: "aki ezt nem képes elfogadni, inkább járjon sakkozni..." (vagy, és ez az én véleményem: futni, mert az is egy jó önvédelmi forma :) ). Aki viszont elfogadja, annak a kettlebell és az RKC egy jó alternatíva! ;) (de ezzel szerintem most nem mondtam újat! :) Mondjuk ha nem hinnék benne, nem csinálnám :) )